Mindannyian ítélkezünk. Ez alatt azt értem, amikor a másik ember döntését, viselkedését, tettét, kinézetét vagy egyéb tulajdonságát kritizáljuk. Legtöbbször talán észre sem vesszük, hogy ami bennünk történik, az ítélkezés vagy kritika. Pl. hogy ki kihez vonzódik, ki milyen szépészeti beavatkozásokat vesz igénybe, hogyan ünnepel, hogyan öltözködik, milyen szokásai vannak stb. Csak azt érezzük, hogy zavar, pedig közvetlenül nincs is hatása ránk. Egy hangos anyuka a játszótéren, egy harsány nevetés a vonaton vagy egy bizonytalan műsorvezető a tévében – mind-mind alkalom lehet arra, hogy másokat kritizáljunk vagy megszóljunk. De mit mondanak ezek az ítéleteink rólunk magunkról?
Ítélkezés - mint a pszichológiai árnyékmunka egyik lehetősége
Carl Jung pszichológus szerint mindannyiunkban ott rejtőzik az árnyék: a személyiségünk azon aspektusai, amelyeket nem fogadunk el vagy tudatosan tagadunk. Amikor valaki más felett ítélkezünk, az gyakran éppen erre az árnyékra mutat rá. Az, ami másban zavart okoz, gyakran a saját belső konfliktusainkból táplálkozik.
Amit a másikról gondolok, nem róla szól, hanem rólam.
Minden ítélkezésnél érdemes mélyen magunkba néznünk, miért is zavar az minket.
Mi okból zavar az engem, ahogy a másik él? Ahogy ünnepel? Kikkel kapcsolódik? Hogyan foglalkozik a külsejével?
Ami zavar, az ugyanis jó eséllyel valami régi, akár fel nem ismert, nem tudatosított sérelmemre utal, vagy egy olyan én részemre, amit soha nem engedtem meg magamnak. És talán nem is fogok.
Az ítélkezés megvizsgálásával, az árnyékba került részünk tudatosításával ugyanakkor egyre közelebb kerülhetünk magunkhoz.
Milyen egyéb okból ítélkezünk?
Az ítélkezés önvédelmi mechanizmus is lehet. Ha más hibáira koncentrálunk, könnyebb figyelmen kívül hagyni a saját hiányosságainkat.
Az ítélkezések erősíthetnek egyfajta közösségbe tartozást is. Együtt ítélkezünk bizonyos típusok, csoportok felett, és ez tartja össze a barátságot, a klikket...
Az ítélkezés mint az önismeret gátja
Amennyiben nem tudatosítjuk az ítélkezéseinket, nem foglalkozunk azzal, ami felett ítélkezünk, nem vizsgáljuk meg, mit üzennek ezek a zavarok, az visszatarthat minket az önismeretben és a fejlődésben.
Három lépés az ítéleteink tudatosításához
Állj meg és figyelj! Amikor azon kapod magad, hogy valaki más felett ítélkezel, állj meg egy pillanatra, és figyeld meg az érzéseidet. Dühös vagy? Feszült? Talán bizonytalanságot érzel?
Tedd fel a kérdést: Mi okból zavar ez engem? Próbáld meg őszintén megvizsgálni, hogy milyen okok állhatnak mélyebben a zavar mögött. Lehetséges, hogy az, amit másban kritizálsz, egy olyan tulajdonság, amelyet magadban elutasítasz? Talán félsz attól, hogy te is éppolyan vagy?
Fogadd el az árnyékod! A tudatosítás után közeledj szeretettel és elfogadással saját árnyékoldaladhoz. Emlékeztesd magad: az érzelmeid csak jelzések, nem pedig abszolút igazságok.
Önelfogadás: Az első lépés a fejlődés útján
A pszichológiai árnyék felismerése nem egyenlő az önkritikával. Ehelyett önmagunkkal való őszinte szembenézést jelent, amely lehetőséget teremt a fejlődésre és a belső harmóniára. Az ítélkezéseink megvizsgálásával nemcsak másokat értünk meg jobban, hanem saját magunkat is közelebb vihetjük ahhoz, hogy egyre önazonosabb életet éljünk.
____
Amennyiben szeretne ezekkel a témákkal szakmai kísérővel foglalkozni, várom üzenetét:
Vanyovszki Mária
Comments