Ebben a bejegyzésben a hibákról, a kudarcokról lesz szó. Hogy miért fontos megszeretni azt, ha hibázunk. Felnőttként ugyanis gyakran tart vissza az új dolgok kipróbálásától a félelem, hogy nem fogjuk jól csinálni. A hibázástól, a kudarctól való félelem visszatarthat egy izgalmas szakmai lépéstől, több új, kreatív hobbytól, sporttól, vagy éppen egy új ismeretségtől, kapcsolattól, szerelemtől.
Pedig kisgyerekként semmitől sem féltünk. A hibázástól, a kudarctól való félelmünk is nevelés és az oktatási rendszer eredménye.
A “Hibázhatok” megengedő mondata helyett felnőtt létünkre olyanokkal azonosulunk, hogy "Maximalista vagyok", "A legjobbat várom el magamtól", "Csak a tökéletessel érem be", stb.
Ezek persze nagyon jól hangzanak, de a lelki béke ott kezdődik, amikor elkezdem megszeretni a hibákat, a kudarcokat.
Biztos hallottátok már a perzsa szőnyegszövők legendáját, akik állítólag szándékosan szőnek hibákat a szőnyegbe, ezzel ismerve el, hogy a tökéletesség kizárólag Istené.
Ez a hiba a szerénységet és az alázatot is tükrözi.
Nem akarok a legjobb lenni, tökéletes, maximalista stb. Elengedem az egóm, és meg merem mutatni az esendőségem. Belemegyek olyan dolgokba, amiket lehet, hogy nem fogok jól csinálni, sőt, az is lehet, hogy abba is hagyom…
És így, a hibáink által válunk egyre tapasztaltabbá, bátrabbá és boldogabbá.
De miért olyan nehéz elfogadni a hibázást, és hogyan segíthet ez bennünket?
A hibák a tanulás katalizátorai. A hibák mutatják meg, mit érdemes fejlesztenünk, és gyakran sarkallnak kreatív gondolkodásra.
Hibázni emberi dolog. A tökéletlenség emberivé tesz, és a környezetünkhöz is közelebb hoz. Ha vállaljuk a hibáinkat, azt üzenjük: "Én is tanulok, én is fejlődöm." Ez hitelességet és bizalmat épít.
A legnagyobb áttörések a legmélyebb hibák után jönnek. Gondolj azokra a pillanatokra, amikor valami balul sült el. Lehet, hogy akkor nehéz volt, de visszatekintve jó eséllyel ezek a helyzetek hozták el a legtöbb változást vagy fejlődést.
Mit tehetünk, hogy megszeressük a hibázást?
Értékeld a tanulást, ne csak az eredményt. Nézd meg, mit tanultál egy adott hibából. Ez lehet új tudás, egy jobb megoldás, vagy egyszerűen csak egy tapasztalat, amit senki nem vehet el tőled.
Adj időt magadnak. Ne várd el magadtól, hogy azonnal tökéletes legyél mindenben. A fejlődés természetes velejárója, hogy próbálkozásokkal és kudarcokkal teli út vezet az eredményig.
Légy kedves magadhoz. A hibák után ne bírálj túl szigorúan, hanem fogadd el őket a növekedési folyamat részeként.
Ha úgy tekintünk az életre, mint egy hatalmas, gyönyörű szőnyegre, abban minden "hiba" egyedi, különleges mintázatot hoz létre.
Te mit tanultál legutóbb egy hibádból? Meséld el kommentben, hogy inspiráljunk másokat is!
____
Ha coach folyamatban fejlesztenéd magad, várom üzeneted:
Vanyovszki Mária
Comments